Első reggel, mikor nyakörvben készülődtem. Izgató volt viselnem és így teljesítenem (T) Uram utasításait: melleket leragasztani, harisnya letolva és kavics a bal melltartóban.
Megérkezett reggel Uram a kommunikációs csatornánkra, vártam, hogy köszön, de fél óra után nem bírtam tovább és én köszöntem rá. Igen, feltűnt, hogy kissé elhavazott, de nem szólt, hogy ennek van jelentősége.
Azonban, ahogy teltek az órák, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem tud rám figyelni. Amit igazán nem értettem, hogy miért nem szól, hogy hagyjam vagy ma nem alkalmas? Végül én kérdeztem rá és rögtön kapott is a lehetőségen, hogy elköszönjön. Így ez a nap a szabadságé lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése