Mostanában nem írtam blogot, mert nem kapott el
az ihlet az írásra. Habár volt 1-2 feladatom és kipróbáltam más domot is,
valahogy úgy éreztem, valami hiányzik. Persze, tudtam, mi hiányzik és többször
fel is hoztam (T) Uramnak a témát és annyira reméltem, hogy fog változni valami.
Ebben a reménykedésben csak őrlődni tudtam és nem valami szárnyallóan éreztem
magam. Hétfőn már fel is kínáltam (T) Uramnak, hogy hagyjuk az egészet, de Ő
mondta, hogy semmiképpen. Hát tovább reménykedtem és vártam. Olyan volt a
használatom, mint egy beprogramozott gépnek: az előírt időpontokban
elmentem pisilni, a megadott hosszig és kipipálhattam, reggel megkaptam a
feladataim, azokat munkábamenetelig megtettem és kipipálhattam, bepakoltam,
amit még kért és azok sosem kerültek használatba. És ma megkaptam az elköszönő
üzenetet:
„gondolkodtam az este és úgy döntöttem, hogy
mivel mostanában nem volt sok időm rád, és úgy tűnik, hogy nem is lesz
mostanában, így inkábbb elengedlek, mert nem sokra mennénk így. Neked sem lenne
elég amit tudok foglalkozni veled, és nekem meg mindig ott lenne, hogy már
megint nem tudtam veled foglalkozni.”
Igen, ez így elég szenvtelenül és hidegen
hangzott, bár a lényeg benne van. Nem kell ezt túlragozni, ugye? Jobb lesz így,
én is tudom. De egyvalami nagyon bennem van: még soha senki nem tört be így,
most értettem meg először, mit is jelent, ha egy sub függ az Urától és mindent
megtenne, hogy Ura foglalkozzon Vele. Én is így éreztem. Viszont hiába tettem
meg mindent, nem kaptam meg érzésem szerint ugyanazt a viszonzást. De ha tudta,
hogy nem fog tudni velem foglalkozni vagy csak sejtette is, hiszen nem egyszer
jeleztem, hogy nem elég, amit kapok, akkor miért nem volt nyitottabb? Bánom,
hogy ennyire kiszolgáltatottá tettem magam, főleg amiatt, mert mikor ez
kiteljesedett, pont akkor dobtak el. Ezt empátiának semmiképpen sem nevezném. Nem- nem fogok már rajta dühöngeni, nem ér
annyit az egész, annyira azért nem élet-halál dolog.
Egy kapcsolat mindig két félen múlik, ezt
vallom, úgyhogy nem hibáztatok semmit vagy ilyesmi, csak meg kell ezt emészteni
és a helyes dolgokat tanulságként levonni.
Még arra nem jöttem, mit kéne nekem ebből
tanulni?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése